2010. október 24., vasárnap

Volt egyszer egy Melinda...

A Talmud szerint mindég él tíz igaz ember, akikért Isten fenntartja ezt a világot. Ezek nem feltétlenül zsidók, egyszerűen igazak. Azt hiszem, Kistétényi Melinda közéjük tartozott, és amikor 1999. októberében elment innen, más lépett a helyébe.

Ő karizmatikusan volt jó, nem a nyálas pietisták módján, bár mélységesen hitt Istenben, miközben a Sors szokásához híven agyonszekírozta őt. Koestler írta valahol, hogy van az Úrban valami démonikus, és nem feltétlenül jellemző reá a földi gondolkodás szerinti jóság. Koestler szerint szenvedélyes, kiszámíthatatlan, igazi sivatagi Isten ő, aki módszeresen gyötörte választott népét.

Most tizenegy esztendeje, hogy Melinda meghalt, és még ma sem tudok napirendre térni a roppant igazságtalanság fölött, hogy megannyi szarházi él és virul, de őneki csak 75 esztendő jutott.

Ha kettesben maradt a zenével, térdre ereszkedett, és a legcsodálatosabb érzésekkel fordult felé és Istenhez, mint a szerelmesek. Élete minden egyéb vonatkozása pocsék volt. S egyedül talán azért volt csak boldog, mert nem volt tudatában még annak sem, hogy ő az egyike annak a tíznek... 


(Megjelent a Szabad Földben)

2 megjegyzés:

  1. Koestler nem ismerte Istent, (talán az emberrel tévesztette össze), Varnus Xavér azonban ismerte Kistétényi Melidát, aki Isten jobbkeze: EMBER volt... És ez az az odaadó ismerés mindig világokat épít.

    VálaszTörlés
  2. Vannak mindenunk eleteben olyan kevesek, akik vesztet semmivel, soha nem tudjuk igazolni vagy magyarazni. Efogadni sem. Ezek lesznek az elet igazi fajdalmai. A tobbi csak ures jajongas.

    VálaszTörlés